Életcape

-Marci! Hol voltál ilyen sokáig? Már azt hittem történt valami. -Semmi anyu, csak nagy sor állt a pénztárnál. De megvan minden, ne aggódj! -Jól van, jól van. Volt ismerős a boltban? -Nem senki, csak egy nénivel találkoztam az utcán, hazajövet. Kicsit furcsán viselkedett. -Hogy érted, hogy furcsán?  -Az út mellett bandukoltam, amikor észrevettem, hogy ott… Tovább »

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy apuka, aki elment dolgozni. Itt a vége, fuss el véle. ... Tovább »

A torkodból indul. Mintha valami húzná lefelé, majd zsiborog és lassan a semmiből kifejlődik a gombóc. Gombóc a torkodban. Egy újabb, amit le kell nyelni. De a hanyadik? Kicsit megállok, gondolkodom: lenne jobb út, amit választhatok a hallgatás helyett? Mert mindig ez van, jön egy “kedves” szó vagy vélemény és ez történik. Újra és újra…. Tovább »

Két hanyga a pulton. Odalépett. Elnyomta az egyiket: „Na, ennyi volt a szereped!” Majd a másikat is: „Neked is.” Rám nézett: „Nyomást gyakoroltam rájuk.”... Tovább »

Kisvállalkozó vagyok, hálistennek sok a munka, alig győzzük. De munkaerő!?…na azt nem találok. Már a negyedik kört futjuk: négy emberrel csaptam tenyérbe. Bizakodó vagyok egészen az első munkanapig, amikoris nem jelennek meg. Nem is, hogy nem jelennek meg, nem veszik fel a telefont. Majd mással felhívatom őket és jön a mese meg a mátka. Na… Tovább »

O Idős házaspár él a szomszédban,csendesek,kissé leskelődősek.. Mesélem,ahogy nagyanyáméktól eltanultam: Van azoknak két gyerekük,két lányuk. Mindketten hamar meghazázasodtak, meg jöttek is a gyerekek. A kisebbik tán elkerült messzire,Pestre – azt mondják. Lett unoka: a nagyobbiktól kettő, a kisebbiktől egy. No lassan fordul a történet, a házasság megrolomlott itt is,ott is… Gyerekik haza, unokástól! Valami olaszos… Tovább »

Ezeréves barátság, még az általánosban kezdődött, de valami mindig bosszantott: a lustaság, kényelmesség. Elcipeltem én zenesuliba, bibliaórára, táborba, nyelvi előkészítőbe, mindig igyekeztem programot csinálni. Még a londoni sulis kirándulásra is elcsábítottam. Nagy sikert sose arattam. Ha bicikliztünk: “túl meleg van!” London is “túl hideg meg esős” volt. Ha bálozni hívtam: “ó, nem tudok én ilyen… Tovább »

Nyár eleji friss reggelen a konyhában készülődtem a vasárnapi ebédhez: felszeleteltem a húst, zacskót fogtam, klopfoltam, fűszereztem, kis időre hűtőbe tettem. Épp volt egy kis szusszanásom, csörrent a telefon: anyukám. Csak a szokásos “mi újság”-beszélgetés volt, örömmel nyugtázta, hogy ugyanazzal készülünk a családnak ebédre. Kis keserédes hozzátétellel, hogy bárcsak jobban értékelnék otthon a dolgot, ajtócsapkodást… Tovább »

Lement a szokásos karácsonyi hajsza, rohanás:városról városra, címről címre.Épp az utolsó kört futottuk, “még pár perc és indulunk haza pihenni, mackóba bújni” – csak ez járt a fejekben. Amikor is “Mrs” határozott álláspontot fejtett ki az aktuális témával kapcsolatban. Mire “Mr” reakciója a maga dörgedelmes hangján: “ASSZONY! HALLGASS!” Csak négyen voltunk jelen, mindenki elhallgatott. “Mrs”… Tovább »

Kapjuk azt bárkitől, egy dicséret mindig jólesik az embernek, emeli a lelket. Ám mindennél többet jelent, ha az anyai odaadást, szeretetet értékelik. Lehet ezt még fokozni? Igen!…amikor a saját gyermeked okoz ekkora örömöt.  Épp ez esett meg velem nem régen: a legidősebb lányom csörgetett meg egyik este. Egy másik városban laknak a családjával, mindennap beszélünk…. Tovább »